Sikeresen vettük az első akadályt, meglehetősen kellemesen telt a napunk idáig. A reggel agyfasszal vegyített feszkóval indult, ugyanis megszokta a szervezetünk az itteni össze-vissza alvó/evő életmódot, ezért hajnali 3 fele bírtuk csak magunkra erőszakolni az álommanót. Alireza ma hajnalban távozott, adott még nekünk az éjszaka folyamán kisebb-nagyobb szuvenírokat+lehívta a baráti társaságát egy utolsó esti kis összezörrenésre. Valamiért nem éreztük teljesen miénknek ezt a bulit, mivel csak 2 napja ismertük, ezért inkább visszahúzódtunk a barlangunkba. Személy szerint kaptam tőle magic salad-ot, szennyestartót, playboy szerű csajos újságot, egy lámpát és vállfákat. Nagyon örültem neki és hálás vagyok érte, jó ember, azt kell, hogy mondjam.
Tehát a reggel: 7-kor ébresztett minket Tomi telefonja, fél 9-kor Mike ott dörömbölt az ajtóban így enyhe késéssel fáradtan és idegesen egy kávé után nekilódultunk a sulinak. Jó szokásunkhoz illően pár percet késtünk az óráról, szerencsékre hihetetlen rendes, fiatalos felfogású tanárt fogtunk ki. A tanterem igényes és modern felszereléssel bír, minden vadiú,j csili-vili. szóval leírhatatlan, majd egyszer lövünk egy képet róla, ha nem látják. Nagyon nagy hátrányban érzem magam a szegényes angoltudásom miatt, sajnos csak kb az óra felét értettem, míg kedves kollégáim elég jól felfogták az óra anyagot, Tominak még egy okos hozzászólása is volt.
A bemutatkozás után kaptunk 15 perc szünetet, útra keltünk hát a közeli ebédlőbe, amiről megint nem tudok normálisat írni, mennyire hihetetlenül igényes és jól felszerelt, megcsodálhattuk a híres svédasztalt+rövid betekintést nyertünk ekkor (+suli után) is a Student Unionba, erről már lesz pár kép, miután Tomi feltölti őket. Az árak még mindig megdöbbentőek, egy korrekt mennyiségű szendvicsért kb 1200 Ft-nak megfelelő összeget fizettem, innentől korán kelés, kaja kreálás lesz... A mára tervezett bevásárlást lustaságra hivatkozva elnapoltuk. Szerk.: íme a képek:
Hazatérve berendezkedtem újdonsült szobámba, hála Alizera-nak már csak egy kuka ésvalami szárító szerűség hiányzik. Beszéltem a landlorddal kuka már folyamatban, bár nemsemmi, hogy még ezért is czigánykodni kell egy ilyen jóléti államban... No mindegy, élelmesek vagyunk az a lényeg.
Nagyban készül a finom ebéd, megint csípős húsleves és bolognai a menü, pár napon belül megpróbálkozunk életünk első saját rakott krumplijával is igazi kihívás lesz. Lakótársaink még mindig hihetetlen igénytelenek, ittlétünk alatt is már 2x is fullosan kitakarítottuk a konyhát (mosogatás, törölgetés, hűtő kitakarítás, sütő kitakarítás, söprögetés, felmosás) ennek ellenére a konyha megint úszik a mosatlanban és a koszban. Egyszerű példa: ha vöröshagymát akarok enni, akkor a kuka felett pucolom és beledobom a héját. Mit keres a földön vöröshagyma héj!??!?! :( Vége van a Lenin által kiosztott műszakunknak, de félünk, hogyha másra hárul a felelősség és mi nem csinálunk semmit, akkor itt eluralkodik a fertő és a mocsok, de 10 ember szarját 3 embernek eltakarítani megint nagy kihívás. Megoldás keresése folyamatban.
A további tervek: gitározás, énekelgetés, lan végül egy kiadós alvás. Reméljük minden jól fog alakulni:)
