A mai egy igen hosszú, fárasztó, néhol unalmas, néhol érdekes, szomorú, boldog nap volt...
Ott kezdődött, hogy 8.15re beértünk suliba, nem késtünk, max 1-2 percet, amin meg is lepődtem, főleg, hogy Vidabarátom 2 órát aludt...A Jóisten se tudja, mit vagy épp mit nem csinált, de az a lényegen nem változtat. Szóval az első kellemes meglepetés számomra az volt, hogy fel tudott kelni és be is értünk. Egy jó Project Management-tel kezdtünk, amit egy másik PM követett...Kiderült /amiről persze csak én voltam rosszul meggyőződve/ hogy nem ma adjuk elő a projektet, hanem következő héten és a határidő is csak holnap van/lesz. Azért áldom az eget, hogy sikerült befejeznünk idő előtt, nem kell az utolsó pillanatban cigánykodni, kapkodni. Egész interaktívnak mondható az óra, ami igen pozitív számomra, mivel kicsit érdekesebb, mintha csak simán diavetítés lenne...Ami persze minden órán jelen van. A kis Vida meg volt fáradva, de becsülettel tűrte és vetette át magát az előttünk felmerülő akadályokon...Szóval kicsit hamarabb végeztünk PM-ről, ami azt jelentette, hogy volt még 1,5 óránk 13.15 ig, Business Culture-ig. (Y) Szerettük. Be is kempeltünk az egyik sarokba kicsit netezni, játszani a "mérges madarakkal", meg persze szilni. Mondanom sem kell, nagyon megfáradtunk, már engem is kerülgetett az álmosság rendesen, de aránylag hamar eltelt az a röpke másfél óra.
A Business Culture órára az volt a feladat, hogy hozzunk egy tárgyat, értelt, akármit, ami jellemző a kultúránkra. Vida hozott egy kis pálinkát mutatóba, nekem meg egy bor jutott. Pár szóban ki kellett fejteni miért is jellemző ez "ránk", de nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint azt gondoltam. Itt megjegyzem, hogy a cigányok szoktak hallgatózni és elvenni más ötletét, még az a szerencse, nem vagyunk egyformák, kreativitásból jutott egy kicsit több:P Ezen túllépve az óra hátralévő részét már nem találtam annyira érdekesnek, de eltelt valahogy, örültünk is, mint kutya a kölykének, amikor elmehettünk.
Suliból végezve szokásos maxi, itthon kis kaja, majd indultunk a Magyar klubba, szórakozni, fáradni még egy keveset. Odaérve egyből állítottuk fel a pingpongasztalt, majd kártyával zártuk a napot. Mámint a nap Magyar Klubos részét. Lali elkísért minket, sőt, be is tért egy rövid időre, mivel volt vmi meccs, amit mindenképp meg akart nézni, legalábbis azt a pár percet, ami még hátravolt belőle. Ezt azért nálunk tette, mivel ha hazamegy, mégannyit sem látott volna belőle. Azt hiszem nem az általa preferált csapat győzőtt, legalábbis ezt vettem le az arckifejezéséből, meg persze a tetteiből. Kisebb asztalcsapkodás, de semmi komoly:P:D Amit majdnem elfelejtettem: végre kézhez kaptuk az egyik próbánkról készült képeket/videókat, amit már egy jóideje vártunk. Meg kellett próbálnunk vagy 4 módszert, mire odáig jutottunk, hogy egyik laposról a másikra át tudtuk juttatni az adatokat. Végül sikerült, mindenki boldog volt. Visszanézve egész vállalható volt az egész, nem volt olyan "hűdef*sza", de azért megláttam benne a fantáziát. Kár, hogy vége, ez van. Majd lesz másik, remélhetőleg.
Már épp nyugovóra tértem volna, épp Állítólag-ot néztem, amikor eszembejutott, hogy postolni is kéne, főleg, ha van miről...ez lett belőle. Azt hiszem, ez egy sikeres nap volt, nem indult annyira jól, de szerintem elég "tűrhető" lett a végkifejlett:D Nem ették a lelkünket se, úgyhogy már ezért is megadom neki az "ajánlott" plecsnit. Remélem ezentúl sok ilyenbe lesz részünk:)
