Szóval...ma sikerült felkelnünk időben, suliba majdhogynem be is értünk időben, csak az Úr vmiért nem volt vmi kegyes velünk...félúton defektet kapott Mike...Vidával hátrahagyva kis barátunkat besiettünk órára, szólni az öreg Torbennek, mi is a helyzet, nem akartuk, hogy lecsesszen minket. Beértünk, de az óra nem a megszokott terembe volt...A folyosón van egy képernyő, ami az adott napi órák adatait közli mint időtartam, terem. Persze amilyen szerencsénk volt, az eszköz nem működött...nem estünk kétségbe, mivel az óráink általában az P és az O épületben vanna, /eredetileg a BIT elmélet a P-ben van/ egyből az O épületbe siettünk, ahol a kijelző már működött rendesen és persze meg is találtuk a megfelelő termet a 2. emeleten. Az öreg prof rendes volt, még aggódott is MIke-ért, h nem e esett el, de közöltük vele, h minden rendben, csak késni fog. Félidőben kimentünk egy szünetre, Mike még mindig sehol. Visszamentünk a P épületbe és láss csodát, ott is találtuk..nemtudom miért, neki vhogy nemjutott eszébe más épületbe megnézni minket.Végülis nem számít, nem volt semmi következménye, hogy kihagyta az óra felét.
Utána Maxi, jól be is vásároltunk, a biciklikkel hazasétáltunk mindannyiunk nagy örömére. Otthon persze takarítottunk egy kicsit, ami megmaradt tegnapról, addig Vidabarátom nekilátott a jó paprikáskrumpli elkészítéséhez. Az elején még segédkeztem is neki, felkockáztam a krumplit, ilyesmik. A szobámat is sikerült végre kitakarítanom rendesen, úgyhoyg meg voltunk magunkkal elégedve. Meg is voltunk már éhezve, de ,még így kaja előtt húztunk egy kis pálinkát is, biztos ami biztos. Az jól előkészített minket a nagy lakomához, jól is esett utána a kis magyaros étel. Ja, majdelfelejtettem. Vidának végre teljesült az álma, rakhatott és persze rakott is egy kis galuskát a paprikáskrumpliba, ami be kell valljam, nagyon finom volt. utána mindenki megnyalta mind a 10 ujját...Jópont:)
Utána zúzdáztunk egy kicsit 3an, jól ment, jó volt. Már csak hab volt a tortán, bearanyozta mindannyiunk napját, kaja is szépen leülepedett.
Utána nagynehezen nekikezdtünk a prezentáció folytatásához. Nem ment valami egyszerűen, nem jöttek az ötletek, csináltunk mi mindent azalatt...végeredménybe viszont egész jónak mondanám. Az egyetlen baj, hogy elég rögös út vezetett idáig, de végre kész vagyunk vele. Holnap csak az utolsó simításokat kell elvégezni rajta és minden f*sza lesz! 9.30kor találkozunk Yeji-val koreai elvtársunkkal hogy megcsináljuk a powerpointos részt is, de az már semmi, ahoz képest, amit eddig megcsináltunk.
Abban kell csak reménykedni, hogy a f*szorrú francia is megjelenik, mert legutóbb se csinált lósz*rtse, ami azért nem fair..majdlátjuk hogy alakulnak a dolgok, remélem jobban, mint ahogy mi azt várjuk...
